A válasz L.M.-nek II.

Az előzmények

• A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
• Egy kedves kommentelőm  ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben  emiatt pár gondolatot.
• Nem voltam rest erre reagálni. :) 
• És az alant található poszt a folytatás.

Helló

Mindjárt a közepébe is vágok és kezdem a kint lévő kapcsolatokkal.

Itt az elején pár fogalmat tisztáznék, ami lehet, hogy magától értetődő, de azért álljon itt, hogy biztosak legyünk: ugyanarról beszélünk.

Ugye, amikor barátságról van szó, akkor nagyon nehéz dolgunk van hiszen sokan mondják, hogy az igazi barátságok kamaszkorban kötetnek így általában a barátok adott lakóhelyhez vagy iskolához kötődnek. Ekkor a delikvensek megélnek közös dolgokat, ami nem csak a barátságot pecsételi meg, hanem egy egész életre kihathat. Ilyenek mint az első csók, első szerelem, első koncert és hányás utána a rekettyebokorban.

Viszont, amikor a világmegváltó attitűdök kora lejár az ember sokkal inkább praktikus okokból köt barátságot és egy közös érdeklődési kör, ill. tevékenység köré fűzi azt. Így tehát kollegiális viszonyról, sporttársról, szintén gyerekes szülőkről és közösen művelt hobbiról tudunk beszélni. Ezek talán már érzelmileg nem olyan mélyek, mint a kamaszkoriak, ha krízis éri őket (pédául a másiknak mondjuk választani kell a pillanatnyi anyagi érdeke és közted rögtön könnyűnek találtatik)  sok hamar befuccsol. Így nem is lehet csodálkozni azon, hogy sok ember úgy éli meg, hogy otthon sem volt barátja.

 Tehát ezen az alapon külföldivel is ki tudsz alakítani valamilyen kontaktust, ha megtalálsz valami közös alapot, ahol te nem feltétlenül nyelvet törő külföldiként, hanem egyenrangú partnerként jelensz meg, aki az adott kérdéskörben kompetens. Példának okáért én kórusba járok, ahol mind osztrákok mind más külföldiek is vannak. Noha, érezhető itt is csoportok kialakulása a nyelv nívója mentén egészen más a felállás mintha úgy mennél oda minden osztrákhoz, hogy jaj de szép a Belvedere meg a Stephansdom. 

Egyébként ha valaki csak magyarok körében tölti az idejét nem tudom miért kell mindig gettósodásról meg ilyenekről beszélni hiszen ez szíve joga . Az is igaz, hogy minden egyes magyarral nő az ideje annak, hogy megtanuljon teljesen németül és aztán lehet panaszkodni, hogy az osztrákok nem befogadóak. Abban viszont megint igazad van, hogy egy kisvárosban, ahol kevesebb a magyar illetve minden lehetőségből kevesebb van, ahol ismerkedni lehet; magányos lehet az ember. De a kivándorlás árát is meg kell fizetni valahol.

A nőkről

Kifejezetten jól szórakoztam a magyar lányokról rittyentett leírásodról. Különösen tetszett az Erasmusos lány figurája, aki angolul flörtöl a francia csávóval. :) (Egyébként mintha minket akarnának megcáfolni a neten a Határátkelőn a napokban jelent meg egy cikk, ami nem teljesen pozitív kicsengésű illetve egy másik, ami pont egy magyar lány keletre beházasodását írja le.)

Erről a jelenségről nem tudtam miszerint sok magyar lány szívesen házasodik nyugati férfiakkal semmint keletiekkel vagy akár magyarral, de talán azért is van, mert ezek a hölgyek értelemszerűen nálam nem jelennek meg. Viszont egy picit tényleg sajnálom őket, ha ez így van hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a kalitka az mindig kalitka marad még ha aranyból is vannak a rúdjai. Azért olyan sztorikat is lehet olvasni, hogy Ausztrállal házasodott nő kint szül gyereket és menet közben rájön, hogy a fizetése több mint az átlag de a szociális háló hiányában ezt el is viszi az óvoda meg a tápszer. Ráadásul naponta szembesül azzal, hogy a gyermek kialakulatlan magyar identitása, hogy oldódik fel az ausztrál miliőben.

Viszont az alap kiindulással nem tudok egyetérteni nevezetesen, hogy a házasulandó magyar nők magas számával (akik szintén nem beszélnek rendesen nyelvet) állítod szembe a férfiak ilyen téren (statisztikailag kimutatható) relatív sikertelenségével. Ugyanis ebből a logikából az jön le, hogy lám nem a nyelvtudáson és a háttértudáson múlik az egész. Pedig nagyban azon múlik, csak a lányoknak van más is az érvkészletükben, amivel meg tudják győzni a kiszemelt férfit. Ez pedig két férfi között nincsen jelen ezért megint oda jutunk, hogy kénytelen „kipótolni” valamivel. Egyébként ezeknek a lányoknak is megnézném a szociális kapcsolatát az anyóssal, sógorral és a férjének baráti körével. Sanszos, hogy ott jelentkeznének hasonló problémák.

Egyébként nem rég jelent meg egy videó a bécsi magyarokról, amit hasonlóan kritizálnak egyoldalúsága és az idilli kép miatt. Míg a népszabin már egy sokkal reálisabb képet mutat, egy cikk de az alatta lévő komment már lehurrogja, hogy miért negatív meg hungaro pesszimista. Egyébként ez is egy érdekes jelenség, hogy ha csak pozítivat írsz nem igaz, ha negatívat, panaszkodsz. Az nekem is személyes tapasztalatom, hogy otthon sokan meg sem akarják hallani mi a reális. Csak a saját ideológiájukat és elképzelésüket akarják a te szádból hallani.

Hinta és az Iphone

Addig egyetértek, hogy nincs feltétlenül szükség Iphone-ra és nyaralásra de valljuk be őszintén autóra sem. Lehet elbeszélünk egymás mellett, amikor arról van szó, hogy megéri-e a mekis munka vagy sem. Mert én egy magyarországi mekis dolgozóhoz hasonlítom (aki sem albit, sem kocsit, sem Iphone-t, sem nyaralást nem tud kifizetni; míg te a nyugati (vagy normális) életszínvonalhoz.

Kiszámoltam egy oldalon egy mekis dolgozó juttatását 1300€ bruttóval. ( 1,5 évvel ezelőtt tuti ennyi volt, ma sem lehet sokkal több) 

Mint látjuk az éves kereset 14840€ tehát egy hóra visszaosztva 1236€ jön ki nettó. Ez önmagában nem mindenre elég, de ha ketten vannak (márpedig ő a nővérével él) akkor durván 2500€ havonta. Ebből a lakásbérlés kb. 600 (Gemeindewohnung még olcsóbb) kajával együtt 1000-1200. Más egyébre nem tudom, még mit lehet elkölteni a fodrász és más szolgáltatás valóban drága főleg nőknek de azért 2 ember fizujánál már lehet azért félre is tenni. Nem is beszélve arról, hogy bekerül az ember a szociális rendszerbe és teszem azt átképeztetheti magát. Én pl. megkaptam egy 2000€-s tanfolyamot tavaly.

Summa-summarum valóban igaz az, hogy a Schloßhotel Orth és hasonszőrű filmekből visszaköszönő nyugati jólét alapja nem a gyorséttermi munka. Tényleg vajon Hinta emiatt gondolt már a hazamenetelre? Remélem, erre jár és nyilatkozik majd. :)

Összefoglalva

• A kivándorlásnak vannak árnyoldalai. Hogy az emberek felvágásból, kivagyiságból nem beszélnek róla vagy nem akarnak panaszkodni nehogy magyaros pesszimizmussal vádolják őket ez kérdéses.
  ( Egyébként, múlt vasárnap óta véletlenül vagy sem nem tudom, de sorra olyan kommentekkel találom szembe magam, ami az bizonyítja, hogy ők igenis bemutatják az árnyoldalt és/vagy mutassa be más blog ha ennyire szeretné)
• Hogy politikai alapon van-e szűrés a HÁ-n nem bizonyítható 100%-ig. Legfeljebb akkor derülne ki mint a Heti hetesnél anno, akik ugye kormányt kritizáló műsorként indultak még az első Orbán kabinet idején aztán kormányváltáskor ezt elfelejtették és Orbánék ellenzékbe kerülésével hirtelen ellenzéki kritizálók lettek.
• Sok nyugati országban van ellenérzés a külföldiekkel szemben. Ez és a bevándorlók nyelv- és háttértudása hiányának valamint az életkori sajátosságok együttese akadályozza meg a személyes kapcsolatok kialakulását és elmélyülését kivéve a nőknél mert a magyar nők szépsége még az idegen ellenességet is legyőzi.
  
• Minimálbéres takaritói állás sehol nem jó de otthon már annyira cudar világ van, hogy már ezek a munkák is életszínvonal növekedést hoznak sokak életében.

• Magány ellen jó a blogolás de egy saját brancs még jobb. :)