Magyar gyerekek az osztrák oktatásban...

• Erről vmelyik nap beszélgettem vkivel: Szerintem alapvetően ott kezdődik a dolog, hogy amikor országot vált egy család nem számol azzal a lehetséges veszteséggel, hogy a gyerek nem biztos, hogy megtalálja a helyét.
  
  Nem ismerik az iskola rendszert esetleg nem is tudják, hogy mivel jár egy nyelvet megtanulni így ezekre a gyereket sem tudják felkészíteni. Erre még rájön az is, hogy mindenki csak a sikert akarja sugározni így az első hónapokban születnek azok a posztok, amiben a gyerek a homokozóba magyarul beszélve sétál be, majd folyékony németséggel hagyja el a másik oldalon. Egyébként azt a nívót még lehet, hogy hamar el is sajátítja csak ez lehet, hogy később édeskevés lesz az iskolához. Egyébként ezt a csodaváró attitűdöt a magyar sajtóban megjelenő riportok is tovább erősítik.
  
  Az összképet befolyásolhatja az is, hogy egy németül nem beszélő gyermek különleges státuszt kaphat, amiért a készségtárgyakon kivűl másból nem osztályozzák. Ez két évig tarthat és ezalatt kell a gyereknek felzárkóznia a többi osztálytársához olyan szintre, hogy a németül elhangzó földrajz, biológiát, nyelvtant, matekot etc. megértse és osztályozható legyen. Iskola és szülő függő, hogy ez a két év tényleg ki lesz-e használva vagy az történik, hogy a nyelvet szintén nem beszélő, esetleg több műszakban dolgozó szülő egyszerűen nem tudja elhelyezni gyerekének a nívóját illetve kontrolálni sem tudja azt, hogy valóban fejlődik-e esetleg lemaradt. Ez az az időszak, amikor sok szülő előszeretettel posztolja a gyereke kitűnő bizonyítványát a magyarországiaknak, hiszen a többség úgysem tudja elolvasni, hogy a legtöbb tárgyból nem kap jegyet.
  
  A két év letelte után meg egyszerre jeleik meg az összes tárgy, amihez elengedhetetlen a nyelvtudás. Ilyenkor vagy megugorja a gyermek a lécet vagy elkezd bukdácsolni. Ekkor szoktak megszületni azok a gondolatok, hogy a 'tanár utálja a gyerekemet', 'rossz a rendszer', 'szivatják a magyarokat', 'a külföldi mindig külföldi marad' etc.
  
  Ráadásként ha belegondolunk otthon nincs ilyen tényező, hogy a gyerek magyar tanulását különösebben kontrollálni kéne hiszen minden magyar. Az osztálytársak a tanárok és a rokonság. Otthon fel sem merül, hogy a szülő nem tud beszélni az ofővel vagy, hogy egy telefonáláshoz is tolmács kell.
  
  Viszont nagy kérdés az, hogy egy gyerek tanulmányi eredményét hogyan közelítjük meg?

• Szakmunkást akarunk belőle vagy egyetemistát?

• Felsőoktatásba a nyelv miatt nem tudott bejutni?

• A jobb v. rosszabb eredményét az otthoninál az új környezet, a másik rendszer inspirálja?

• Tudjuk biztosan, hogy otthon is ilyen teljesítményt nyújtott volna v jobbat?

• A kezdetekkor dicsért 'stresszmentesség' nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi elvárás, aminek nem nehéz megfelelni?
  
  Szumma-szummarum: A magyar gyerekek helyzete az osztrák oktatásban vegyes képet mutat: Sok esetben koránt sem annyira idealisztikus, amennyire a szociális médiából ez kiszűrődik. Vannak, akik a végén a burgenlandi magyar suliban vagy egy soproni kollégiumban kötnek ki. Ismertem olyat, aki 4 év alatt 4x végezte el a gimnázium első osztályát.
  
  Viszont megfelelő szülői menedzsment és odafigyelés mellett egy gyerek rendkívül gyorsan, akár két három év alatt eljuthat angolból és németből felsőfokra illetve olyan élményekkel töltődik fel, ami kihat az egész életére.

  
  Másik konkrét eset: 11 éves gyermek nulla német nyelv tudással 7 év múlva anyanyelvi szinten beszél németül, németül érettségizik, az érettségi előtt egy diplomamunkára erőssen hajazó esszét specifikusan magyarországi témából, angolul. Igaz a magyar nyelv tudása megsínylette: Anyja telefon interjút adott az atv-nek és a gyermek ezen a szinten már nem értette a magyart. Most jogásznak tanul a testvére a Technikai Egyetemre jár St Pöltenbe.

a gender nyelvre gyakorolt hatása német nyelvterületen

A következő videó nagyon érdekes. Egy professzor arról értekezik, hogy genderék milyen eredményeket értek el abban a nemes harcban, hogy a nyelvben berögzült nőket elnyomó szófordulatokat kigyomlálják vagy semlegesítsék. Ez magyar szemszögből azért is érdekes lehet mert a németben ennek már harminc éves múltja van. Nos azon felül, hogy ott, ahol a törvény erejével kikényszerítették sem a köznapi nyelv sem a média nem vette át. Ez persze nem is csoda hiszen a 90-es évek két helyesírási reformja óta tudjuk, hogy sokszor azt is visszadobhatja a társadalom, amit nyelvtudósok raknak össze. Pláne az, amit dilettánsok kezdeményeznek, akiknél mindig több a folyton változtatni akarás iránti lelkesedés, mint a szaktudás. Az előadásban a prof meséli el milyen hátulütői lettek ennek a kezdeményezésnek illetve mennyire megnehezítette az írott szöveg olvasását.Egyetlen kivétel, a belső I használata, amit most már a duden is helyesnek fogad el. (DoktorIn)

Az első hozzászólásban mellékelek egy táblázatot, ami a Wikipédián található és tartalmazza az összes próbálkozást ezen a téren.

Jó szörnyűlködést! :)

A magyarországi magyarokról

egy ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy egy csomó otthon élőnek semmi nem jó.

• Ha dicséri az osztrák oktatást rászólnak, hogy hagyja abba úgyis csak önigazolást keres.
• Ha szidja, megkérdezik minek van ott, vagy miért nem áll tovább, esetleg közlik vele, hogy legalább nem kell Wass Albertet olvasnia a gyereknek.
• Ha a magyart dicséri az sem jó, mert ő már nem lát bele. Lehet régen jobb volt, de ma már egy rakás sz@r.
• Ha szidja a magyart: Elfelejtette honnan jött és oda sz@rik, ahonnan enni kap és természetesen lenézi azokat, akik otthon maradtak.
  
  
• Egy megoldás az elfogadott: Ha a másik szidhatja a magyar oktatást, te meg alázatosan csendben maradsz. Ebben a hallgatásban benne kell lennie egy halk bocsánatkérésnek, amiért te 'ott hagytad' őket a szószban és nem veszed ki a részed a szenvedésből.