Mindig meghatódom, amikor ilyen hangulatos viedókat látok Budapestről. Érdemes megfigyelni, hogy a bliccelők elleni fellépés, hogy feldobja a szürke hétköznapokat. A bliccelő egyperces rögtönzött melódrámája, ahogy önön személye és egy terrorista között párhuzamot von nagyon vidám. Nem is beszélve a hölgyről kék esernyővel, aki feltette a költői kérdést: Miféle viselkedés ez?
(Itt valószínűleg arra célzott, hogy a férfi csak úgy leült a hideg aszfaltra a januári hidegben és nem elég, hogy felfázhat még a nadrágja is piszkos lehet. Ergo a feleségének/édesanyjának csinál plusz munkát.)
Érdemes arra is figyelni, hogy az emberek, hogy reagálnak a rögtönzött vidám műsorra: Van, aki tovább majszolja a Túró Rudiját, van, aki békésen fényképez és megint mások alkalmi ismerőseikkel beszélik meg az eseményeket.
Bezzeg Bécsben! Itt aztán nem lehet ilyen közjátékokkal kizökkenteni az embereket a napi rutinból. Még nyáron ültem a parkban egy metrómegállónál, amikor arra lettem figyelmes, hogy szokatlanul sokáig áll egy szerelvény a megállóban. Hirtelen fékezett egy furgon kipattant belőle pár rendőr meg pár kommandós kinézetű fickó majd eltűntek a bejáratnál. Pár perc múlva öten közrefogva megbilincselve hoztak fel egy tagbaszakadt fickót. De itt senki rá sem hederített. Én is egykedvűen szürcsöltem tovább a teámat.
