A válasz L.M.-nek IV.b (Iszlám vs. Európa)

• Az előzmények
  • A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
  • Egy kedves kommentelőm  ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben  emiatt pár gondolatot.
  • Nem voltam rest erre reagálni (I.válasz és a kommentekben a reakció). :)
  • Majd jött a II.válasz (kommentekben a reakció) 
  • Majd jött a III.válasz (kommentekben a reakció)
  • Majd jött a IV.válasz első fele (kommentekben a reakció) 
  • És az alant található poszt a Iv. folytatás befejezése

Update: Azóta megjelent egy igen jó írás Réka tollából, ami az Iszlám és a nyugati társadalom kölcsönhatását Svédországra fókuszálva dolgozza fel. Elolvasható az első rész illetve a második is.

Kezdeném egy kicsit visszamenvén az időben: A régi időkben az emberek együvé akartak tartozni és ezt tették is. Alapja a közösen birtokolt terület, nyelv, szokásrendszer és a vallás volt. (A közvélekedéssel ellentétben nem úgy gondolom, hogy a vallás választotta szét az embereket, hanem, hogy az emberek különbözni akarása teremtette meg a vallások különbözőségét is.) Tehát ezek alapján illetve ennek mentén tömörültek az emberek egy közösségbe, faluba, megyébe és országba. És az őket leigázni akaró emberek markánsan különböztek a fentebb felsoroltakban. Noha ez a tagolódás Európában is jelen volt természetesen azért a keresztény hit, mint összekötő kapocs létezett. No, nem annyira, hogy minden elfedjen és ne legyenek egyházszakadások vagy ellenreformáció vagy az Anglikán egyház megalakítása, de annyira már igen, hogy a mindennel szembe menő iszlám majd Oszmán hódításokkal szembeálljon, illetve egy egységbe kovácsolja Európát. A bevándorlás nagyszerűségére hozott örök példák, mint az Egyesült Államok és Ausztrália ott is voltak konfliktusok a bevándorló írek, angolok, olaszok stb. között, de a közös hit és a nagy vonalakban közös értékrend illetve a bevándorlók bizonyítási vágya valamint a szűz piacok léte meghozták ezeknek az államoknak a felemelkedést.

1945 utáni életszínvonal emelkedés az emberi jogok és a nők jogainak elismerése valamint a gyerekkori és egyéb halálos betegségek csökkenésének együttese magával hozta a születendő gyermekek számának csökkenését. Nem is beszélve a fogyasztói társadalmi szemléletről, ami igen erősen én központú és annyira önző is, hogy a klassz nyaralás a következő mobil vagy a divat követése fontosabb legyen az utódlásnál. Ezért a születésszámot tartandó megnyitották Európa kapuit a bevándorlók elől. Mondván, hogy mindenfajta előítélet csökkenthető hosszútávon a nacionalista eszmék illetve a vallásosság háttérbe szorulásával. és az aktív integrációval.

Megnéztem a videókat, amit belinkeltél és eltűnődtem azon, hogy van valami báj abban, hogy a néhai gyarmatosítók, akik szemrebbenés nélkül szipolyozták és szipolyozzák ki a piacokat esetleg taszítottak rabszolga sorba népeket, azoknak most visszanyal a fagyi és az egykori gyarmatosítottak települnek be szépen az országukba. Persze túl kényelmes azt mondani, hogy úgy kell nekik, hiszen az európai államoknak van egy közös sorsa is, így nem mindegy nekünk sem mi folyik nyugaton. (Máskülönben meg nem akarok farizeuskodni hiszen a szipolyozásból én is mint minden átlagember olcsó kávé, vanilia, tea, kakaó, banán formájában, én is kiveszem a részem.)

Nekem a jövővel kapcsolatban több feltevésem van és 100%-ig nem tudom osztani az iszlámmal felmerülő aggályokat. Hiszen ne felejtsd el, hogy a mi életünkben 50 év a kenyerünk java addig egy állam életében pár perc és mindenféle folyamat befolyásolható, ill. visszafordítható.

I. Vegyük a legoptimistább változatot:

Mivel az ismeretünk az iszlámról igen csekély így gyakran összekapcsoljuk a puszta létét a terrorizmussal. Aminek van alapja ugyan, de józan paraszti ésszel lehet sejteni azért, hogy egy iszlám társadalom nagy hányadát, mint akármelyik társadalomét az átlagember teszi ki. Tehát festők, fodrászok, trolibuszvezetők, akik hazamennek a gyárból üvöltenek a focimeccsen és néha megverik az asszonyt. Ezekről az emberekről egyrészt nehezen tudom elképzelni, hogy, amint egy főmufti dzsihádot hirdet, ők mondjuk a kebab vágó késükkel elmetszik az előttük álló vevő torkát.

Tehát az is előfordulhat, hogy a liberálisoknak igazuk lesz minden olyan lesz 100 év múlva mint ma élünk, mint egy nagy boldog család a határoknak és a nemzeteknek már csak névleges formájuk van mindenki ott él Európán belül, ahol akar nincs életszínvonal beli különbség. Hogy valaki Ramadánt tart augusztusban vagy karácsonyt decemberben pusztán formalitás. Ezt már csak azért is feltételezem, mert az itt született muszlim gyermeket könnyen megcsaphatja a nyugati jólét szele és a sivatag forrósága helyett a fogyasztói lét lesz számára a meghatározó hívó szó.

Egyébként előfordulhat egy paradigmaváltás és egy szép napon azt mondja nyugat Európa, hogy a bevándorlás beteljesítette küldetését többet köszönjük, nem kérünk, hiszen a születésszám újra meghaladja a halálozási számot így a migráció okafogyottá vált. (Bár ennek ellentmond, hogy ha az itt született migráns sikerrel integrálódik, nagy valószínűséggel nem akar majd nyolc gyereket szülni így megint bevándorlásra lesz szükség.)

II. Kevésbé optimista megközelítés szerint:

Minden szép, amíg Európát egy komolyabb válság el nem éri. Ekkor több dolog történhet:

Egyrészt hamar világossá válik mindenki számára, hogy az inaktív tömegeke etetése az a jólétből eredő luxus, ami többé nincs. Ilyenkor egyfelől rögtön kiderül, hogy kinek mekkora lojalitása van az államhoz, ami befogadta illetve van-e vonzása akkor is, amikor már nem azt az életszínvonalat biztosítja, mint, amikor megérkezett.

Másrészt a számitsátechnika korában kb. 5 percig tart felállítani egy adatbázist, amiből kiderülhet feketén-fehéren, hogy

• Hány éve van itt az illető
•   Ennek hány százalékát munkával hányat segélyen töltötte
•  Az eltöltött évek számához képest milyen szinten beszéli a nyelvet
•  Az utódjai mennyire találták meg a helyüket a társadalomban

Megváltozott közhangulatban, aki fennakad, egy ilyen kérdéssoron egy jogvédő sem tudja majd megakadályozni, hogy visszazsuppolják a hazájába. 

III. A harmadik változat

azt az általános félelmet tükrözi, amit te is leírtál:

A kiindulás ugyanaz lesz mint az első pontban leírtak. De a generációk előrehaladtával a befogadó népesség öregedése felgyorsul és fogyni kezd, míg az iszlámhívők egyre többen lesznek. A választói kegyeikért harcoló főleg baloldali pártok ebből jó idegi profitálhatnak egészen addig, amíg meg nem alakítják a saját iszlamista pártjukat. Ez már valószínűleg megjelenik a döntéshozatalban is és amíg mondjuk a ma embere itt Ausztriában azért küzd, hogy vegyék le a feszületet a közintézmények faláról; az unokája már azért fog, hogy a vörös félhold ne kerüljön fel a helyére. Ez és a hétköznapi élet millió és egy területén jelenhet meg az iszlám befolyásoltság, az oktatástól kezdve a nők státuszán keresztül a médiáig, mindez természetesen a tolerancia meg a sokszínűség jegyében, ami már az őslakosoknak ugyan nem fog tetszeni, de tenni ellene nem nagyon tudnak.

Engem külön érdekelne, hogy egy ilyen megváltozott milliőjű Európában mi lesz a zsidókkal? Mert a keresztényekkel ki lehetett egyezni az utóbbi hetven évben de a muszlimokkal vajon sikerül-e majd?

Hozzáteszem azt is, hogy - az érem másik oldalát is megvilágítsam - egy állam irányításához közgazdászokra, politológusokra, miniszterekre, szociológusokra van szükség tehát hiába vannak sokan az iszlám hívők gazdasági súlyuk csekély és így lobbi erejük is csekély marad.

Egyébként sokan mondják (joggal), hogy mára a kereszténység a hit az erkölcs és ezeknek a holdudvarába tartozó fogalmak folyamatosan relativizálódnak, kiürülnek, elvesztik jelentőségüket és ezért erkölcsi ébredés után kiáltanak. Véleményem szerint az iszlám ellen sok kritikával lehet élni, de azt nem lehet mondani, hogy az erkölcsről, családról, hitről és a nemi szerepekről ne lenne meg a fix sokszor a keresztényi hittel is összecsengő elképzelésük. Tehát elképzelhető, hogy a hőn áhított ébredés így fog bekövetkezni.

 Csak nehogy túl keserű legyen sokaknak.

A válasz L.M.-nek IV.a (magyar nők vs. nyugati férfi)

• Az előzmények
  • A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
  • Egy kedves kommentelőm  ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben  emiatt pár gondolatot.
  • Nem voltam rest erre reagálni (I.válasz és a kommentekben a reakció). :)
  • Majd jött a II.válasz (kommentekben a reakció) 
  • Majd jött a III.válasz (kommentekben a reakció) 
  • És az alant található poszt a Iv. folytatás első fele

A naplós riporthoz:

Remélem azóta megnézted, mert akkor láthatod, hogy ebben az esetben nem a nőnek ítélték a gyereket. Én személy szerint csak remélni merem, hogy egy gyerek elhelyezésnél nem a szegényebb/gazdagabb ország lesz a döntő hanem, hogy a gyereknek mi a jó a testi és szellemi fejlődésének szempontjából.

Érdekes, hogy amíg te (és valószínűleg az általad leírt hölgyek) a dolog financiális oldalát nézitek addig én az érzelmit. Márpedig érzelmi szempontból sok kockázata lehet ha vki a puszta anyagiakért házasodik és utána elválik és nem csak neki, hanem a gyermekének is.  Meg valljuk be őszintén a nyugati férfiakat sem kényszeríti senki pisztollyal, hogy úgymond „szegényebb” magyar lányt vegyenek el.

(Csak halkan jegyzem meg nem tudom mennyit forgolódsz bécsi magyar körökben, de szép számmal találni 40 pluszos vénkisasszonyokat, akik ugyan fennhangon és büszkén hirdetik, hogy ők egyedül vannak, mert egyedül akarnak lenni de testbeszédük valami egészen másról árulkodik. Lehet, hogy ők is valaha nyugati pasira vadászó szingliként jöttek ide.)

A korábban általad belinkelt cikkről pár szó:

Elolvastam ezt a cikket. Én különösebbet nem találok benne. Elképzelhető, hogy a nőt az anyagiak vezérelték, de évtizedeket lehúzni otthon közszolgaként nos, azok után nem tudom megítélni. Egyébként nekem az összes általad felhozott sztorinál felmerül az a kérdés, hogy igazából megéri-e folytatni ezt a érdekházasodós politikát? Tehát ha eltelnek az évek és elmúlik a kezdeti varázs és mérlegre kell tenni a jólétet, a nyugati pasit, a biztonságot a másik serpenyőbe az idegenség érzést, a hazától való eltávolodást, esetleg azt, hogy a gyermeked a magyar éneddel már nem tud azonosulni. akkor vajon megéri-e?

A másik történet az erdélyi nővel onnan is álljon itt egy idézet:

„Vagy egy erdélyi nő osztrák férjjel, gasztronómiában dolgozik, ő maga mondta, hogy hát a nyelvet tulajdonképpen soha nem tanulta meg igazán jól”

Na, itt viszont én teszem fel a kérdést: Ha saját bevallása szerint nem tudja jól a nyelvet akkor ez most jó neki meg a férjének? Én el nem tudnám képzelni, hogy valakivel nem, hogy évtizedeket de éveket éljek anélkül, hogy ne kommunikálnánk normálisan. Meg ez a nő szegénységi bizonyítványa, hogy ennyi idő alatt anyanyelvi párral nem tanulta meg a nyelvet.

Egyébként lehet, hogy a statisztika ilyetén alakulásáról, miszerint jóval nagyobb arányban kell el a magyar nő mint a magyar férfi nem is biztos, hogy a magyar, sokkal inkább a nyugati nő tehet. ;)

A korodról egyébként azért érdeklődtem mert, amilyen szenvedéllyel és igazságérzettel viseltetsz a téma iránt feltételeztem, hogy fiatalabb vagy nálam. Persze sem a fiatalság sem a hevület nem baj, csak ha valaki olyanokat ír, mint, amit te is beidéztél nevezetesen a lány, aki kiírja a facebook-ján, hogy most vettük James- szel, ezt a nagy lakást én ezen nem akadok fent különösebben. Mármint automatikusan tudom, hogy a valóság kb. annyi, hogy a hölgy döntötte el milyen színű lesz a függöny és a tapéta illetve ott volt, amikor újdonsült hitvese leszurkolta a pénzt a kégliért. :)

Liebe Hirsch-Fans,

(Ursprünglich  ist dieser Komment hier veröffentlich worden)

Ich habe vor ein paar Monaten mit der Hilfe von Andrea Schaufler-Jurányi die Kunst von Ludwig Hirsch endeckt. Seitdem höre ich ihn häufig. Bis ich Hirsch kennengelernt habe, habe ich gedacht, dass die Stärke der österreischen Musik nur bei der klassischen Musik (Mozart, Schubert, Haydn, Brahms, Bruckner usw.) liegt.

Hirsch ist großartig und seine Bedeutung ist so groß wie Falcos war. Während Falco populär und international war, war Hirsch autentisch, melankolisch, philosophisch, sarkastisch und antifaschistisch, wie andere Künstler, die in der Nachkriegszeit aufgewachsen sind. (zB. Wolf Biermann oder Roger Waters –Pink Floyd). Aus diesem Grund macht er häufig auf die Sinnlosigkeit des Krieges (Die gottverdammte Pleite, Das Lied vom Heimkehrer) aufmerksam, oder präsentiert die Gegensätze zwischen seiner und der älteren Generation. (Die Omama) Er stellt mit seinen Liedern, mit dem Dialekt und mit den wienerischen oder alt-wienerischen Ausdrücken ein echtes wienerisches Milieu dar.
Weil ich im Ostblock aufgewachsen bin, ist es eine Besonderheit für mich, dass die Religiosität in seinen Texten regelmäßig vorkommt. (Dorftrottel)

Heuzutage gibt es leider wenige Sänger , deren Musik man mit so viel Hintergrundwissen und Aufmerksamkeit hören muss.

Ich habe seine Lieder, die auf YouTube zu finden sind, als Playlist zusammengestellt und ich teile sie mit euch, damit ihr sie euch ganz einfach und ohne Mühe anhören könnt.

Viel Spaß und danke, dass ihr meine Zeilen gelesen habt!

http://www.dragontape.com/#!/6100553880829952

http://www.dragontape.com/#!/5444210131992576

http://www.dragontape.com/#!/5708351224676352

A válasz L.M.-nek III.

Az előzmények

• A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
• Egy kedves kommentelőm  ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben  emiatt pár gondolatot.
• Nem voltam rest erre reagálni (I.válasz és a kommentekben a reakció). :)
• Majd jött a II.válasz (kommentekben a reakció) 
• És az alant található poszt a folytatása

Hello

 Kezdem rögtön hátulról.

Pár szó a bécsi cikkről

a leírtakkal különösebben nem foglalkoznék mert ha valaki úgy gondolja, hogy egyetemre be lehet ülni egy középfokú nyelvvizsgával és el is tudja végezni azt annak csak gratulálni tudok. (Információim szerint a egyetemek semmiféle nyelvvizsgát nem kérnek. Van egy saját nyelvfelmérő tesztjük, amin vagy megfelelsz vagy nem.)

Különösen az a mosolyogtató rész, amikor leírja, hogy a külföldiek furcsállják mi van  a magyarok hűtőjében. Ez egy tipikusan saját szemszögből megalkozott vélemény a külföldi szájába adva. Az ide látogató külföldiek 99%-a soha nem lát bele annyi magyar háztartás hűtőjébe, hogy arról releváns véleményt alkothasson.

                                                           --------------------------

Tulajdonképpen én más szemszögből látom aggasztónak a cikket. Azt hiszem már említettem neked, hogy én a nyolcvanas években felnővén mindig azt hallgattam, hogy ez egy szar ország innen el kell menni, aki marad, az csak kalandvágyból teszi.  Nos, szomorúan meg lehet állapítani, hogy a mi generációnk is ezt a nézetet adja tovább.

Sokat gondolkodtam, hogy tulajdonképpen az ilyen típusú írásokkal pontosan mi is a baj. Hiszen önmagában mindegyik megállapítás helyes: Gondok vannak a politikával, a mentalitással látja, hogy a szülei mire nem jutottak stb. Viszont így együtt a szerző korát figyelembe véve nagyjából úgy hat, mint egy megtanult szöveg. Amiről ráadásul nem is tehet, hiszen ebben nőtt fel ezek az elemek vannak belekövesedve a közbeszédbe. Otthon nagyon sok olyan téma van, amibe beleépülnek a kötelező panelek a beszéd szintjén és szinte tuti biztosra vehető, hogy valaki be fogja dobni egy beszélgetés alatt. Tehát ha a Balatonról van szó garantáltan elhangzik, hogy addig volt jó, amíg keleti meg a nyugati rokonok itt találkoztak, aminek már 25 éve vége, de akkor is elhangzik, ha a katolikusokról tutti, hogy valakinek az az egyedi és újszerű ötlete támad, hogy eltöröljék a cölibátust, illetve ha oktatásról rögtön be fogja dobni valaki, hogy talán történelemórán nem az évszámokat kellene magoltatni a nebulókkal. Tehát ez a dolog valahogy a közgondolkodásban van jelen jóval túlmutatva mind a HÁ-n mind a poszton.

Hogy újra meg újra feltűnnek ezek azzal csupán az a bajom, hogy egy idő után önbeteljesítő jóslattá kezd válni. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy ha valakinek elmondod minden nap éveken keresztül, hogy buta idővel le fog romlani az önbizalma. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik más témának lehet(ne) más megközelítése urambocsá’ olyan is, aminek pozitív a végkicsengése. Ilyen pl. akár a politika is.

Persze a tegnapi cikk kommentjeinél is megfigyelhető, hogy hiába születnek olyan írások, amiben pl. Magyarország pozitívan tűnik fel, azonnal fanyalgás a válasz, hogy persze nyugati fizuból könnyű próbáld meg 47 ezerből illetve megkérdőjelezik a blog és a szerző hitelességét.

A két linkelt cikknél oda írtam miért linkeltem de beidézem, hogy tiszta legyen:

(Egyébként mintha minket akarnának megcáfolni a neten a Határátkelőn a napokban jelent meg egy cikk, ami nem teljesen pozitív kicsengésű illetve egy másik, ami pont egy magyar lány keletre beházasodását írja le.) 

Így már remélem tiszta. Az indiai magyar lány valóban a kevés kivétel.

A magyar nő versus nyugati férfi témához:

Amit leírtál igaz lehet és pénzügyi alapon megállja a helyét. Csak kérdés mennyire teszi boldoggá a feleket az, hogy a házasságuk válással végződik. Hiszen gond lesz a láthatással ha a gyerekek visszakerülnek Magyarországra, gond lehet a nőnek, hogy otthonról már elment de az új helyére sosem illeszkedett be stb. 

Jó, ezekről a problémákról megint tizedannyi cikk fog születni.

Gyorsétterem és a nyelv

Közkeletű tévedés, hogy egy gyorsétteremben külföldiek lennének csak. Az arányuk igen magas de sokan külső rasszjegyeik alapján külföldiek de már az adott országban születtek és nőttek fel. Főleg szünidős diákoknál jellemző. Az éttermet müködtető mag valóban külföldi nagy részben.

A másik, amit nem értek és már sok helyen elhangzott a te kommenteden kivűl is: MIért zárja ki a gyorsétterem a nyelvtanulást? Elvégre nyolc órát dolgozol utána bárkivel le tudsz ülni tanulni illetve mehetsz nyelviskolába. Esetemben mindkettőre volt példa.

(Hozzáteszem az is mutat valamit, hogy míg hinta arról posztol, hogy a kocsmába nem veszi ember számba a kocsmárosnő addig nálam találsz nem egy két segédletet a nyelvtanuláshoz. Lehet, hogy inkább a kocsmában töltött időt kéne erre fordítani nem?)

Update: Később jutott eszembe, amiről írtál, hogy nagyon sok magyar a minimálbéres állásért kénytelen küzdeni. Ebbe azért az is közrejátszik valljuk be őszintén, hogy az utóbbi 10-15 évben tucatszám ontották a főiskolák és ezen belül a büfé ruhatár szakok a semmihez nem értő képzetlen tömegeket, akik sokszor arra sem voltak képesek, hogy lerakjanak egy középfokú nyelvvizsgát egy világnyelvből, ami diploma feltétele. Ezeken nagyon nem is lehet csodálkozni, hogy valamelyik Nyugat-Európai gyorsétterem mosdójában látjuk viszont.

A válasz L.M.-nek II.

Az előzmények

• A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
• Egy kedves kommentelőm  ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben  emiatt pár gondolatot.
• Nem voltam rest erre reagálni. :) 
• És az alant található poszt a folytatás.

Helló

Mindjárt a közepébe is vágok és kezdem a kint lévő kapcsolatokkal.

Itt az elején pár fogalmat tisztáznék, ami lehet, hogy magától értetődő, de azért álljon itt, hogy biztosak legyünk: ugyanarról beszélünk.

Ugye, amikor barátságról van szó, akkor nagyon nehéz dolgunk van hiszen sokan mondják, hogy az igazi barátságok kamaszkorban kötetnek így általában a barátok adott lakóhelyhez vagy iskolához kötődnek. Ekkor a delikvensek megélnek közös dolgokat, ami nem csak a barátságot pecsételi meg, hanem egy egész életre kihathat. Ilyenek mint az első csók, első szerelem, első koncert és hányás utána a rekettyebokorban.

Viszont, amikor a világmegváltó attitűdök kora lejár az ember sokkal inkább praktikus okokból köt barátságot és egy közös érdeklődési kör, ill. tevékenység köré fűzi azt. Így tehát kollegiális viszonyról, sporttársról, szintén gyerekes szülőkről és közösen művelt hobbiról tudunk beszélni. Ezek talán már érzelmileg nem olyan mélyek, mint a kamaszkoriak, ha krízis éri őket (pédául a másiknak mondjuk választani kell a pillanatnyi anyagi érdeke és közted rögtön könnyűnek találtatik)  sok hamar befuccsol. Így nem is lehet csodálkozni azon, hogy sok ember úgy éli meg, hogy otthon sem volt barátja.

 Tehát ezen az alapon külföldivel is ki tudsz alakítani valamilyen kontaktust, ha megtalálsz valami közös alapot, ahol te nem feltétlenül nyelvet törő külföldiként, hanem egyenrangú partnerként jelensz meg, aki az adott kérdéskörben kompetens. Példának okáért én kórusba járok, ahol mind osztrákok mind más külföldiek is vannak. Noha, érezhető itt is csoportok kialakulása a nyelv nívója mentén egészen más a felállás mintha úgy mennél oda minden osztrákhoz, hogy jaj de szép a Belvedere meg a Stephansdom. 

Egyébként ha valaki csak magyarok körében tölti az idejét nem tudom miért kell mindig gettósodásról meg ilyenekről beszélni hiszen ez szíve joga . Az is igaz, hogy minden egyes magyarral nő az ideje annak, hogy megtanuljon teljesen németül és aztán lehet panaszkodni, hogy az osztrákok nem befogadóak. Abban viszont megint igazad van, hogy egy kisvárosban, ahol kevesebb a magyar illetve minden lehetőségből kevesebb van, ahol ismerkedni lehet; magányos lehet az ember. De a kivándorlás árát is meg kell fizetni valahol.

A nőkről

Kifejezetten jól szórakoztam a magyar lányokról rittyentett leírásodról. Különösen tetszett az Erasmusos lány figurája, aki angolul flörtöl a francia csávóval. :) (Egyébként mintha minket akarnának megcáfolni a neten a Határátkelőn a napokban jelent meg egy cikk, ami nem teljesen pozitív kicsengésű illetve egy másik, ami pont egy magyar lány keletre beházasodását írja le.)

Erről a jelenségről nem tudtam miszerint sok magyar lány szívesen házasodik nyugati férfiakkal semmint keletiekkel vagy akár magyarral, de talán azért is van, mert ezek a hölgyek értelemszerűen nálam nem jelennek meg. Viszont egy picit tényleg sajnálom őket, ha ez így van hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a kalitka az mindig kalitka marad még ha aranyból is vannak a rúdjai. Azért olyan sztorikat is lehet olvasni, hogy Ausztrállal házasodott nő kint szül gyereket és menet közben rájön, hogy a fizetése több mint az átlag de a szociális háló hiányában ezt el is viszi az óvoda meg a tápszer. Ráadásul naponta szembesül azzal, hogy a gyermek kialakulatlan magyar identitása, hogy oldódik fel az ausztrál miliőben.

Viszont az alap kiindulással nem tudok egyetérteni nevezetesen, hogy a házasulandó magyar nők magas számával (akik szintén nem beszélnek rendesen nyelvet) állítod szembe a férfiak ilyen téren (statisztikailag kimutatható) relatív sikertelenségével. Ugyanis ebből a logikából az jön le, hogy lám nem a nyelvtudáson és a háttértudáson múlik az egész. Pedig nagyban azon múlik, csak a lányoknak van más is az érvkészletükben, amivel meg tudják győzni a kiszemelt férfit. Ez pedig két férfi között nincsen jelen ezért megint oda jutunk, hogy kénytelen „kipótolni” valamivel. Egyébként ezeknek a lányoknak is megnézném a szociális kapcsolatát az anyóssal, sógorral és a férjének baráti körével. Sanszos, hogy ott jelentkeznének hasonló problémák.

Egyébként nem rég jelent meg egy videó a bécsi magyarokról, amit hasonlóan kritizálnak egyoldalúsága és az idilli kép miatt. Míg a népszabin már egy sokkal reálisabb képet mutat, egy cikk de az alatta lévő komment már lehurrogja, hogy miért negatív meg hungaro pesszimista. Egyébként ez is egy érdekes jelenség, hogy ha csak pozítivat írsz nem igaz, ha negatívat, panaszkodsz. Az nekem is személyes tapasztalatom, hogy otthon sokan meg sem akarják hallani mi a reális. Csak a saját ideológiájukat és elképzelésüket akarják a te szádból hallani.

Hinta és az Iphone

Addig egyetértek, hogy nincs feltétlenül szükség Iphone-ra és nyaralásra de valljuk be őszintén autóra sem. Lehet elbeszélünk egymás mellett, amikor arról van szó, hogy megéri-e a mekis munka vagy sem. Mert én egy magyarországi mekis dolgozóhoz hasonlítom (aki sem albit, sem kocsit, sem Iphone-t, sem nyaralást nem tud kifizetni; míg te a nyugati (vagy normális) életszínvonalhoz.

Kiszámoltam egy oldalon egy mekis dolgozó juttatását 1300€ bruttóval. ( 1,5 évvel ezelőtt tuti ennyi volt, ma sem lehet sokkal több) 

Mint látjuk az éves kereset 14840€ tehát egy hóra visszaosztva 1236€ jön ki nettó. Ez önmagában nem mindenre elég, de ha ketten vannak (márpedig ő a nővérével él) akkor durván 2500€ havonta. Ebből a lakásbérlés kb. 600 (Gemeindewohnung még olcsóbb) kajával együtt 1000-1200. Más egyébre nem tudom, még mit lehet elkölteni a fodrász és más szolgáltatás valóban drága főleg nőknek de azért 2 ember fizujánál már lehet azért félre is tenni. Nem is beszélve arról, hogy bekerül az ember a szociális rendszerbe és teszem azt átképeztetheti magát. Én pl. megkaptam egy 2000€-s tanfolyamot tavaly.

Summa-summarum valóban igaz az, hogy a Schloßhotel Orth és hasonszőrű filmekből visszaköszönő nyugati jólét alapja nem a gyorséttermi munka. Tényleg vajon Hinta emiatt gondolt már a hazamenetelre? Remélem, erre jár és nyilatkozik majd. :)

Összefoglalva

• A kivándorlásnak vannak árnyoldalai. Hogy az emberek felvágásból, kivagyiságból nem beszélnek róla vagy nem akarnak panaszkodni nehogy magyaros pesszimizmussal vádolják őket ez kérdéses.
  ( Egyébként, múlt vasárnap óta véletlenül vagy sem nem tudom, de sorra olyan kommentekkel találom szembe magam, ami az bizonyítja, hogy ők igenis bemutatják az árnyoldalt és/vagy mutassa be más blog ha ennyire szeretné)
• Hogy politikai alapon van-e szűrés a HÁ-n nem bizonyítható 100%-ig. Legfeljebb akkor derülne ki mint a Heti hetesnél anno, akik ugye kormányt kritizáló műsorként indultak még az első Orbán kabinet idején aztán kormányváltáskor ezt elfelejtették és Orbánék ellenzékbe kerülésével hirtelen ellenzéki kritizálók lettek.
• Sok nyugati országban van ellenérzés a külföldiekkel szemben. Ez és a bevándorlók nyelv- és háttértudása hiányának valamint az életkori sajátosságok együttese akadályozza meg a személyes kapcsolatok kialakulását és elmélyülését kivéve a nőknél mert a magyar nők szépsége még az idegen ellenességet is legyőzi.
  
• Minimálbéres takaritói állás sehol nem jó de otthon már annyira cudar világ van, hogy már ezek a munkák is életszínvonal növekedést hoznak sokak életében.

• Magány ellen jó a blogolás de egy saját brancs még jobb. :)