Néhány érv a hazamenetel mellett

(Ez az írás hozzászólás az index egyik topikjában. Eredetileg itt jelent meg)


Nyílván sok racionális érv szól a külföldi lét mellett és nyilvánvaló az is, hogy az ellenérvet nehéz kibontani így csak három szóban lehet összefoglalni: Igen, ez mind igaz, amit leírsz de száz szónak is egy a vége: Nem vagy otthon.

Most ebbe a mondatba mindenki habitusának, világlátásának megfelelően önt tartalmat. Van, aki vállát vonja és elkezdi felsorolni azokat, az érveket, amiket te is. Van, aki belátja, hogy nem bírja és egy idő után hazamegy. Otthon persze sokan értetlenkedve fogadják, hogy ha már kint volt minek is jött haza – mint, ahogy tettem én is jó pár évvel ezelőtt vagy megmosolyogják az akcentusa miatt.

Aztán persze azok is vannak, akik itt vesznek fel több tízéves hitelt beházasodnak és családot alapítanak. Ha ők akarnak később hazamenni akkor nem vagy csak nagyon nehezen fog menni. És ebben csendben belehülyülnek. Vagy szembesülnek azzal ha néha hazalátogatnak, hogy az a Magyarország, amit otthagytak már nem létezik. A barátok megházasodtak és nem biztos, hogy pont akkor van idejük találkozni vele, amikor ő hazamegy, és a sarki kocsma is rég bezárt, ahol olyan jókat mulatott. Így kint marad, és lassan idegen lesz mindkét országban.

Én kicsi, apró dolgokban tudom megfogni a „nem vagyok otthon” érzését. Abban, hogy a környezetem nem tudja, hogy mi bajom van ha bajom van. Mert hiába írom körbe egyszerűen más súlya van a kifejezéseknek és gondolatoknak, feltéve persze ha helyesen használom egyáltalán. Esetleg bizonyos dolgoknál még tudomásul is veszik, hogy oké nálam ez így megy; de azt mindenkinek elmagyarázni, amit otthon egy fél mondatban le tudok kommunikálni elég fárasztó. Nekem itt az emberek kiegyensúlyozottabbnak tűnnek mint otthon. Nem stresszelnek. Ennek persze az az ára, hogy sem az örömöt sem a bánatot nem élik meg olyan mélységeiben mint mi. Ami nem feltétlenül baj, csak legfeljebb én nem ehhez szoktam. Hogy hosszú távon ez sikerül-e vagy sem nem tudom megmondani. De el tudom képzelni, hogy sokaknak nem fog.


Idegenben számíthatsz arra, hogy hamar megmondják a tutit, egyrészt mert egyszerűen így szokás másrészt ha tapintatosan körbeírják sanszos, hogy nem érted meg. Furcsa vagy nyomasztó lehet az is, hogy az érveknek és mondanivalóknak teljesen más súlyuk lehet.

Például ha azt mondom, hogy egy átlag osztrák nem tudja saját hazájának Himnuszát. Akkor egy olyan dolgot mondtam, ami hírértékkel csak egy másik magyarnál bír. A másik tudni fogja, hogy ez a ciki kategória hiszen egy olyan országból jön, ahol a tananyagban minimum kétszer megtanítatják vele és adászárásonként tehát naponta minimum háromszor felcsendül. Ezzel szemben ha egy osztráknak mondod kb. fél perc alatt utána gondol majd elismeri, hogy igazam van anélkül, hogy kellemetlenül érintené vagy kötekedésnek fogná fel ezt a kérdést. Meg sem próbál rajta vitatkozni és pár másodperc múlva tuti mással fog foglalkozni.

Külön meg kell tanulni, hogy mely szófordulatok érvényesek egy másik országban. Senki sem érti mit akarunk azzal ha azt mondjuk lóg az eső lába, vagy ha azzal érvelünk, hogy vitapartnerünknek nem volt saját gyerekszobája. Harsány kacaj lehet a válasz ha a fapados repülőkről érdeklődünk de megértik azt ha egy szegény ördögről mesélsz, aki a legsötétebb nyomorban tengődik.

Ezek mind-mind olyan dolgok,a mi egy ideig a rácsodálkozást váltja ki az emberből később esetleg nyomasztja hiszen minden ilyet először le kell tisztáznia valahol, mielőtt aktívan használni akarja. Ez a sok apróság ha összegyűlik vezethet oda, hogy a hazamenetel felé billen a mérleg nyelve.

------

Más oldalról megközelítve a kérdést: Én elhiszem, hogy nagy otthon az elvándorlási kedv. De biztos, hogy megvan mindenkinek erre a lehetősége? Már ha azt veszem, hogy a magyarok nagy hányada nem beszél és nem is hajlandó nyelvet tanulni de külhonban szembesül azzal, hogy a határokon túl senki nem beszél magyarul – akkor ez már sokaknál a biztos bukás lehetősége. Ezt a tényt jól megerősíti az is, hogy rengeteg embert vernek át különféle kamu munkákkal, és fantasztikusabbnál fantasztikusabb ajánlatokkal. Emlékezzünk az itt (is) sokszor publikált „tejüzemes” munkára. Hányan ugrottak be csak ennek vajon? Nem beszélve arról, hogy rengeteg párkapcsolat rámegy az ingázó életmódra és valaki az otthon maradni akaró kedvesét választja inkább a nyugat helyett és még nem is beszéltünk az idősödő szülők problémájáról. Ez utóbbi kettő nem olyan, amit a nyugalommal meg a pénzzel lehet überelni.