Magyar gyerekek az osztrák oktatásban...

• Erről vmelyik nap beszélgettem vkivel: Szerintem alapvetően ott kezdődik a dolog, hogy amikor országot vált egy család nem számol azzal a lehetséges veszteséggel, hogy a gyerek nem biztos, hogy megtalálja a helyét.
  
  Nem ismerik az iskola rendszert esetleg nem is tudják, hogy mivel jár egy nyelvet megtanulni így ezekre a gyereket sem tudják felkészíteni. Erre még rájön az is, hogy mindenki csak a sikert akarja sugározni így az első hónapokban születnek azok a posztok, amiben a gyerek a homokozóba magyarul beszélve sétál be, majd folyékony németséggel hagyja el a másik oldalon. Egyébként azt a nívót még lehet, hogy hamar el is sajátítja csak ez lehet, hogy később édeskevés lesz az iskolához. Egyébként ezt a csodaváró attitűdöt a magyar sajtóban megjelenő riportok is tovább erősítik.
  
  Az összképet befolyásolhatja az is, hogy egy németül nem beszélő gyermek különleges státuszt kaphat, amiért a készségtárgyakon kivűl másból nem osztályozzák. Ez két évig tarthat és ezalatt kell a gyereknek felzárkóznia a többi osztálytársához olyan szintre, hogy a németül elhangzó földrajz, biológiát, nyelvtant, matekot etc. megértse és osztályozható legyen. Iskola és szülő függő, hogy ez a két év tényleg ki lesz-e használva vagy az történik, hogy a nyelvet szintén nem beszélő, esetleg több műszakban dolgozó szülő egyszerűen nem tudja elhelyezni gyerekének a nívóját illetve kontrolálni sem tudja azt, hogy valóban fejlődik-e esetleg lemaradt. Ez az az időszak, amikor sok szülő előszeretettel posztolja a gyereke kitűnő bizonyítványát a magyarországiaknak, hiszen a többség úgysem tudja elolvasni, hogy a legtöbb tárgyból nem kap jegyet.
  
  A két év letelte után meg egyszerre jeleik meg az összes tárgy, amihez elengedhetetlen a nyelvtudás. Ilyenkor vagy megugorja a gyermek a lécet vagy elkezd bukdácsolni. Ekkor szoktak megszületni azok a gondolatok, hogy a 'tanár utálja a gyerekemet', 'rossz a rendszer', 'szivatják a magyarokat', 'a külföldi mindig külföldi marad' etc.
  
  Ráadásként ha belegondolunk otthon nincs ilyen tényező, hogy a gyerek magyar tanulását különösebben kontrollálni kéne hiszen minden magyar. Az osztálytársak a tanárok és a rokonság. Otthon fel sem merül, hogy a szülő nem tud beszélni az ofővel vagy, hogy egy telefonáláshoz is tolmács kell.
  
  Viszont nagy kérdés az, hogy egy gyerek tanulmányi eredményét hogyan közelítjük meg?

• Szakmunkást akarunk belőle vagy egyetemistát?

• Felsőoktatásba a nyelv miatt nem tudott bejutni?

• A jobb v. rosszabb eredményét az otthoninál az új környezet, a másik rendszer inspirálja?

• Tudjuk biztosan, hogy otthon is ilyen teljesítményt nyújtott volna v jobbat?

• A kezdetekkor dicsért 'stresszmentesség' nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi elvárás, aminek nem nehéz megfelelni?
  
  Szumma-szummarum: A magyar gyerekek helyzete az osztrák oktatásban vegyes képet mutat: Sok esetben koránt sem annyira idealisztikus, amennyire a szociális médiából ez kiszűrődik. Vannak, akik a végén a burgenlandi magyar suliban vagy egy soproni kollégiumban kötnek ki. Ismertem olyat, aki 4 év alatt 4x végezte el a gimnázium első osztályát.
  
  Viszont megfelelő szülői menedzsment és odafigyelés mellett egy gyerek rendkívül gyorsan, akár két három év alatt eljuthat angolból és németből felsőfokra illetve olyan élményekkel töltődik fel, ami kihat az egész életére.

  
  Másik konkrét eset: 11 éves gyermek nulla német nyelv tudással 7 év múlva anyanyelvi szinten beszél németül, németül érettségizik, az érettségi előtt egy diplomamunkára erőssen hajazó esszét specifikusan magyarországi témából, angolul. Igaz a magyar nyelv tudása megsínylette: Anyja telefon interjút adott az atv-nek és a gyermek ezen a szinten már nem értette a magyart. Most jogásznak tanul a testvére a Technikai Egyetemre jár St Pöltenbe.