2014. július 30., szerda

A válasz L.M.-nek

(Ez az írás egyébként válasz blogom első kommentelője által felvetett dolgokra, másrészt a vasárnapi Határátkelő poszt alatt kialakult vita továbbgondolása.)

Helló
Igyekeztem minden észrevételedre reagálni. Noha többször átolvastam az írásom lehetséges, hogy csaponganak a gondolatok és nem mindig követhető. Linkeltem jó pár oldalt azokat is érdemes elolvasni. Szerintem még lesz folytatás is de egyelőre publikálom ezt az adagot. Jó olvasgatást! :)

A Határátkelő blogról:

Talán a Te és a többiek kifogása a bloggal kapcsolatban annyiban különbözik az enyémtől, hogy míg ti az optimista és/vagy túlzó írások arányát kifogásoljátok a realista és/vagy pesszimista írásokkal szemben, addig én azt tettem szóvá vasárnap, ami régóta föltűnt, hogy a blog kormány ellenes propagandának előszeretettel ad helyet, míg mellette lévőnek soha. Persze lehet ezt azzal magyarázni hogy, aki elmegy az eleve elégedetlen, hiszen azért megy el mert elégedetlen a kormánnyal , de én is csak az tudom mondani erre, hogy 1050 bejegyzésbe ennek is bele kellene férnie. Hiszen a való életben például találkozom szép számmal magyarokkal, akik teszem azt üdvözlik a határon túliak magyar állampolgárságát vagy az új alkotmányt. Ezek miért nem jelennek meg soha?

Sokat tűnődtem persze azon is, hogy ha megnézed a kommentelők törzspublikuma is ezt a vonalat várja el és amíg szót sem szólnak ha az ellenzék legújabb hisztije két-három nap múlva egy határátkelő véleményeként jelenik meg, addig az én felvetésemre rögtön az volt a válasz, hogy ez nem polblog menjek a Magyar Hírlap oldalára ha köll valami. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a Határátkelő gyaníthatóan profitál a kattintásokból így nem mindegy azoknak a száma. Nem akarok fogadatlan prókátora lenni, de gyaníthatóan az ilyen típusú happy és (libsi szempontból polkorekt) posztok ill. a garantált trollmágnesek mint például ez  a poszt, (ami talán a te kivánalmadnak megfelel, mivel az árnyas oldalát írja le a kivándorlásnak.) az előfeltétele annak, hogy bekerüljön az index.hu blogajánlójába. A belinkelt poszt iróját egyébként szétcincálták a kommentekben engem azóta jó barátság fűz hozzá. :)

Visszagondoltam még az elmúlt években megjelent posztokra. Mint láthatod korábban azért volt kisérlet arra, hogy a határátkelés negatívumait is is felsorolják. De a kommentelők itt is szétszedték a posztolót. Sokan kiragadtak kontexusából egy neki nem szimpatikus gondolatot és azon rugóztak míg mások (ha nem is írták le), hogy magyar létére egyáltalán, hogy meri ezeket a fantasztikus élőlényeket kritizálni mint a nyugat-európai ember.

 A tanácsodat egyébként, hogy ne olvassam a blogot már régóta megfogadtam. De nem feltétlenül az általam kifogásolt dolgok miatt. A  induláskor rendszeresen figyelemmel kisértem. De egy blog sem lehet éveken keresztül izgalmas és változatos egy adott témában. Miután megjelenik a n+1. „hurrá kijöttem mosogatok de jó nekem” kezdetű bejegyzés, az ikszedik "gasztro a világ körül" az ember megunja. Én a címsort szoktam leginkább elolvasni ritkábban az egészet.


A magyarokról

Ebben a kérdéskörben egy picit visszanyúlnék az időben a később leírtak jobb megértése végett. Én úgy vettem észre, hogy nagyon sokan a magyarnak levést nem tudják megélni. Az értelmiség nagy hányada intellektuális vonalon próbálja megragadni,  történelmi műveltség, versek vagy népdal megtanulásával és minden olyan dolgot hárít, illetve leszűkíti a felhasználási területét ( kokárda, hazafias dalok éneklése, rovásírás stb.), ami ezen az intellektuális körön kivűl esik. Viszont így az emberek lelkében, akik ezekkel az eszközökkel nem tudják megélni azoknak nincs iránymutatás. Így egy vákuum keletkezik, aminek hatására megjelenik a  szélsőjobb nacionalista válasza erre a kérdésre (Wass Alberttel, vagy rasszizmussal), amiből az átlagember nem kér. Ezzel párosul egy olyan közhangulat, amiben én is felnőttem a nyolcvanas években, aminek csak egy egész egyszerű üzenete van: Ez egy szar ország innen el kell menni.

Ezért aztán, amikor egy magyar kimegy külföldre ráébred arra, hogy az addig lekezelt magyarsága egy olyan jó-rossz koordináta rendszer, amin belül tud a legbiztosabban mozogni. Ahol meg tudja határozni önmagát másokhoz képest, tudja, hogy a másik valamilyen téren felette, alatta, mellette helyezkedik el. Ez a koordináta rendszer minden országban más és más idő is, amíg megtanulja az ember az ujjat, ha egyáltalán meg akarja.

Tehát nem csoda, hogy annak ellenére, hogy sokan kinyilvánítják örömüket, hogy elhagyják az országot, külhonban mégis másik magyarok társaságát keresik. Persze ez így némileg disszonáns, hogy elvileg azt a közeget keressük, ami elől eljöttünk otthonról és ez olyan kimondatlan öngyűlőletet eredményezhet, amit én még más nációknál nem láttam. Egy kínai vagy egy szerb soha nem fogja azt mondani, hogy szégyelli a kínaiságát meg a szerbségét míg egy magyar sokszor nyilatkozik így.

 Csak mellesleg jegyezném meg , hogy a törökök a szerbek, filippínók is a saját közegükbe érzik jól magukat és ebből nem csinálnak egyáltalán problémát, mert ez teljesen természetes. Egyszer minden magyar számára kiderül, hogy a magyarsága olyan, mint a rokkantnak a tolószéke: Lehet utáni nyugodtan, de mozdulni egy centit nem tudsz nélküle.

 Hogy nehéz az osztrákkal ismeretséget kötni? Elhiszem. De szerinted az Ausztriában lévő külföldiek hány százalékának van meg az a háttértudása és nyelvi nívója, hogy egy osztrák társaságba bekerüljön? Hány ismer annyi slágert, annyi kedvenc ételt, annyi helyet Ausztriában, amire ha közvetve utalnak rögtön tudja, hogy miről van szó? Mert azért valljuk be őszintén, hosszú távon egy osztráknak baromi unalmas lehet ha arról kell beszélnie egy külföldivel, hogy milyen szép a Schönbrunn. Nekem volt olyan kollegám, aki tíz éve élt itt és azt sem tudta, hogy ki az a Falco. A legtöbbjük csak annak a szerszámnak a nevét ismerte, amivel dolgozott mindennap. Amivel csak egy héten egyszer annak már nem. A napi aktualitásokról, történésekről meg nem tudtak három értelmes mondatban beszélni. Ezekkel nem is csodálom, hogy nem tud az osztrák mit kezdeni.

Hogy kelet-európai nők előszeretettel választanak osztrák partnert, azt is elhiszem. (Bár furcsa, mert amíg otthon elvárják és számon kérik a kinyitott ajtót, a felsegített kabátot és az átadott ülőhelyet addig itt teljesen természetesen lemondanak róla hiszen az osztráktól aztán várhatja.) Ezzel szemben vannak itt Bécsben olyan rapid randik magyaroknak, ahová nem magyar férfiakat szánt szándékkal nem hívnak. Ez persze nem véletlen, hiszen sok magyar nőnek az a véleménye, hogy egy osztrák férfi emocionálisan nagyjából egy magyar hintalóéval ér fel. (Egyébként a vegyes párkapcsolatokról más oldalon is írtak itt és itt. )

Az általad említett bloggerekről pár szó:

Pappitóról helyes a meglátásod. Ő az az értelmiségi, aki intellektusánál fogva úgy gondolja lekezelhet másokat és ő tesz szívességet ha valakit arra méltat, hogy foghegyről odavet valami választ.  De, aki másokat lekezel annak mindig vannak önmagával konfliktusai. Ebből adódóan gyanítható, hogy vannak momentumok, amit elhallgat az életéből és egy netre kialakított személyiséggel védi le azt. Személyes sértésnek veszi, ha valaki Új-Zélandot kritizálja, de ez a többieknél is megfigyelhető más országok irányába.

Eddiet egy percig nem sajnálom. Ő az az ember, aki 3 évvel ezelőtt lehülyézett mindenkit, mert a világ legótvarabb országában (mármint otthon) akarnak élni és undorodott a saját magyarságától is. Törleszkedése jutalmául az írektől kulimunkát meg egy lyuknak csúfolt lakás kapott jó drágán, olyan minőségbe, hogy otthon egy kisebbségi a nagydolgát nem végezné el ott. Most persze, hogy lassan felébredt mindenkitől azt várja el, hogy a nyugatot a világ berendezkedését és persze az íreket ítéljék el a hét minden napján és Magyarország egyre élhetőbb hely neki. Nagy pofával magas lóra ült így szép nagyot bukott. Reménykedem benne, hogy amikor hazamegy, valaki a bogbejegyzését az orra alá dörgöli. :)


Hintának nem tudom mi baja, illetve ha baja van, miért nem megy haza. Én is dolgoztam gyorsétteremben és nem egy meg két kollegám volt, akinek családja volt az e gyik Kuala Lumpurban nyaralt a másik Apple laptopot vett. Ezt hány magyarországi mekis dolgozó mondhatja el?

11 megjegyzés:

  1. A Határátkelő blogról: nem gondolnám, hogy valamelyik politikai oldal áll a blog mögött, inkább arról lehet szó, hogy az ellenzék (mszp és a többiek) most semmi nem csinál, a fidesz meg mindig csinál valamit, így a fideszt lehet könnyen szidni. A magyarországi politika egyébként is szánalmas, mióta kijöttem, csak az otthoniaktól hallom, hogy mi van, plusz nevetek a 444-es cikkeken néha.

    Az árnyoldalra igazad van, voltak próbálkozások különböző posztokkal, de a fő kérdéseket, pl. diszkrimináció, barátok, haverok kérdése, beilleszkedés, helyi emberek milyensége, más bevándorlókhoz való viszony, barát/barátnőtalálás stb. nem érintette, csak nagyon kevés poszt és mintha a kommentelők sem mertek volna erről őszintén beszélni, amikor rákérdeztem köztük, hogy kinek van helyi haverja, barátja. Ja, hogy senkinek? Mindenki kis magyar gettókban él vagy ahol kevés magyar van, ott fut haza a családjához munka után 1-2 műmosolyos how are you és bye után, ezenkívül pedig szószerint 0 kapcsolata van másokkal? Meg a helyi szomszéddal a pletykálkodás 1-2 próbálkozás után megszűnik, amikor kemény dialektben beszél a kedves szomszéd te meg nem érted felsőfok után sem a szomszéd meg nem akar betűzni neked?

    Mert én ezt látom, haverjaim ezt látják más ny-eui országokban. Ezért van valószínűleg annyi külföldi blog is. Valahol el kell mondani, hogy mi van velünk, ha már a körülöttünk lévőkkel nem tud az ember igazi kapcsolatokat kialakítani. A blog izgalmas lehetne, ha ilyen kérdésekről is lenne szó.

    A kommentelők többsége szerintem társaság- a barátpótléknak használja a blogot. A legtöbben azóta kommentelnek és blogolnak, mióta kimentek. Ugye azt mindannyian tudjuk, hogy kint összeszűkül a barátok és haverok száma eleinte, de később is nehéz behozni a magyar szintet, majdhogynem lehetetlen a család és gyerekkori barátok miatt. Ezért marad a HA blog és az énblogírás, ahol egy vetíthetjük a nagyvilágnak, hogy mennyire jó nekünk.

    Ja, és a következő 30-40 évben, ha külföldön maradunk, akkor gyakorlatilag 1-2 emberrel tudunk beszélni a valós életben? Esetleg néhány honfitárssal lehet megbarátkozni még, akik kint vannak és passzolnak hozzánk, de rájuk és egész héten várni kell, hogy egy jót röhöghessél valakivel meg poénkodjál egyet?

    Ez igencsak borzalmas jövőképet vetít előre az átlag magyar kivándorlóra. Nem csoda, ha sokan pár év után hazamennek, mert ezt mindenki érzi, aki kint van. Vagy maradnak a pótszerek, a blogok, kommentelés. Ebből a szempontból jó Bécs, haza lehet menni egy-egy hétvégére feltöltődni és sok a magyar.

    A magyarokról: ezzel, amiket írtál, egyetértek. Nem azt mondom, hogy magyarral ne beszéljünk, csak hogy mindenki 2 mondattal elintézi a blogokban, hogy "jól megy a beilleszkedés", azután a valóság úgy néz ki, hogy kényszerből - mivel relatív kevés magyar van egy adott városban - hétről hétre összejönnek magyar társaságok, hogy a magányt elkergessék.

    VálaszTörlés
  2. Nem valódi barátságok ezek, bár idővel azzá is válhatnak, de ahogy én látom ezek kényszerű dolgok, ugyanis a helyiekkel a Ny-Eu-ban a nagyvárosokban szinte lehetetlen haverkodni, minden külföldi is gettósodik, a magyarok is ugye.Csak a magyarokból nincsen 50-100 ezer egy-egy városban (pár kivétellel, de ahol igen, pl. London, ott meg óriási a város), ezért a merítés kisebb, ráadásul sokan párral, családdal jönnek, nem nagyon érdekli őket senki különösebben, így nehéz normális embereket találni.

    Meg ott van az is, hogy sokan hazamennek vagy továbbállnak pár év után. Na most ez mikor fordult elő pl. Budapesten, hogy a haverjaid az országban össze-vissza költöztek pár évente? Meg mi van, ha te is lépsz? Lehet mindent újrakezdeni.

    A vicc amúgy, hogy hosszas csesztetés után a legtöbbje az kommentelőknek beismerte, hogy nekik már Magyarországon sem volt barátja, a legtöbbjük párral vagy családdal van kint, de még így is kurvára hiányzik nekik a mindennapos fesztelen interakció más személyekkel, ahol lehet viccelni, célozgatni, poénkodni, amit ugye idegennyelven rohadt nehéz. Szerintem ezért is járnak a HA-ra nap mint nap (mert nekem ne mondja senki, hogy órákik beszélgetni a semmiről olyan jó virtuális nickekkel, nem egy témáról, mint mi most, hanem naponta a semmiről, hogy ki mit evett, hova ment, mit történik vele).


    Ahogy látom, egyetlen csoport van, akik be tudnak illeszkedni: akik beházasodnak valahová. Ez 95%-ban keleti nő-nyugati férfi párosítás.

    "Hogy nehéz az osztrákkal ismeretséget kötni? Elhiszem. De szerinted az Ausztriában lévő külföldiek hány százalékának van meg az a háttértudása és nyelvi nívója, hogy egy osztrák társaságba bekerüljön?"
    Tudod pontosan itt bukik meg a dolog, hogy a nőknek ez valahogy mindig könnyebben sikerül. Nézzed meg a köv. statisztikát:

    http://www.verein-fibel.at/images/stories/Binationale_Eheschlieungen_in_sterreich_2009.pdf

    És ott a k-eui országokból, hogy mennyi házasság született és hol a legnagyobbak a különbségek. Érdekes, hogy a k-eui férfi gyakorlatilag képtelenek osztrák nőt fogni maguknak, fordítva meg 50-100x annyi házasság születik. Ja, biztos a nyelvtudás miatt van...

    Elhiszem, hogy a bevándorlók jelentős többsége nincs magas színvonalon sem nyelvileg, sem kulturálisan, de nem 50-100-szoros a különbség nők és férfiak között ebben a tekintetben. És máshol is ezt lehet látni, vannak haverjaim még Münchenben és Londonban, sok magyar nő helyire hajt az előnyök miatt, mert rengeteg előny van egy helyivel.

    VálaszTörlés
  3. Meg még az is vicc, hogy elvileg a nők helyeznek a beszélgetésekre és a belsőséges, intim dolgokra hangsúlyt egy kapcsolatban, aztán mégis ők mennek hozzá egy idegenül beszélőhöz, akivel a legalapvetőbb érzelmi dolgokat meg vicceket sem tudják megbeszélni rendesen.

    Van több évfolyamtársam is az egyetem alatt, többen is összejöttek a lányok nyugati férfiakkal, pont azok, akiknél olyan kurva magasan volt a mérce és valahogy nem találtak évek óta maguknak párt, odavetették az első, magyar szemmel nézve is tök átlag nyugatinak magukat.

    Többen megmaradtak távkapcsolatban vagy kihúztak a nyugatihoz, persze jó erősen megtámogattatva magukat az elején, hiszen mindketten tudjuk, milyen nehéz a nyelvet, lakást és állást találni. Mindegyik csaj jól/nagyon jól nézett ki magyar szemmel, a férfiak meg átlagosak voltak, akikre a hölgyek fel sem figyeltek volna, ha magyarok lettek volna. Azután pár év után már teherbe estek sokan.

    Meg kérlek ne mondd nekem, hogy egy magyar nő - francia férfi angolul beszélve annyira harmonikus kapcsolatot tud kialakítani egymással. Ehhez minimum fél évet, de inkább több évet kellene élniük abban a országban, aminek a nyelvén beszélnek (Anglia, USA, Ausztrália). Lazán ismerkedni és flörtölni több éves ottélés után tud csak az ember idegen nyelven, ha évekig tanulta még külföldön is a nyelvet és bőven felsőfok felett van.

    De ez egy magyar lány szájából fél éves Erasmus közben, hogy „összejöttem Francios-val Belgiumban és angolul beszélünk, jó a kapcsolat meg óriási az összhang” annyira hihetetlen valótlag számomra, hogy nagyon.
    Az összes többi példa is szinte nyugat-európai férfiakkal van és magyar nőkkel a cikkekben, amiket küldtél, 1-1 kivétel persze mindenhol és mindig akad, főleg a dél-amerikai férfiakkal kapcsolatban („az olyan egzotikus”).
    Keletibb férfiba sohasem szeret senki bele egy nő sem sem Magyarországon, sem külföldön. Szinte soha. Kivételek mindig vannak persze, de 1-1 nagy ritkán.


    Az általad említett bloggerekről pár szó: nem akarok egyetérteni velük sem ellenük szegülni, csak azt mondom, hogy ha valakit kicsit megpiszkálok, valami személyeset kérdezek tőle, akkor rögtön moderálás a vége vagy csitítgatás a HA részéről, hogy "jó lenne ezt abbahagyni".

    Gyakorlatilag valós, lényegbe vágó dolgokat nem lehet megkérdezni a másiktól, mint pl. hogy hány barátod van külföldön vagy mekkora diszkrimináció ért téged legutóbb vagy mit gondolsz az ottani kisebbségekről.

    VálaszTörlés
  4. Az kritikus véleményekről: vagy kitiltják őket (Eddie) vagy kinevetik és cikizik (Hinta, engem). Hintát meg röhögve kibeszéli szinte mindenki, akkor is, amikor igaza van, hogy minimálbérből pl. szarul lehet élni. Persze mindezt vagy egy külföldön felnövő, helyivel házas nő teszi (Réka), vagy rohadt magas beosztásban lévő, egyetemett végzett, keresett szakmákban lévő emberek (Tableno- MBA közgazdász, Long - mérnök, pappito - IT-s, stb.). Persze, jó pozícióban jól ki lehet röhögni és megalázni a másikat, ezt elismerem. A magyar virtus nem hal ki ugye.

    "Én is dolgoztam gyorsétteremben és nem egy meg két kollegám volt, akinek családja volt az e gyik Kuala Lumpurban nyaralt a másik Apple laptopot vett. Ezt hány magyarországi mekis dolgozó mondhatja el?"
    Itt te is nagy tévedésben vagy. Az Apple vagy a nyaralás pont olyan dolgok, hogy rohadtul nincsen rájuk alapvetően szükséged és globális áruk van.

    Inkább ahhoz hasonlítsd a fizudat, hogy pl. hajat vágatni vagy jogsit szerezni (pont 3x annyi, mint otthon, 45 perc gyakorlati vezetés 50 euró) vagy lakást venni mennyibe kerül. Ja, hogy az arányok majdnem ugyanolyanok?
    Pont itt hazudik sok kivándorló, hogy az globális árú dolgokat éljenezi (kocsi, nyaralás, telefon), közben pl. egy lakást nem tud bérelni magának Londonban, ahol nyugton lehet egyedül. Ebben egyetértek Hintával pl, amikor ezt krizitálja.

    Azt elismerem, hogy a vásárlóerő több a nyugat-európai országokban, de amikre az alapvető élethez szükséged van, ott nem akkora a különbség, gondolok itt a lakásra, kajára, szolgáltatásokra. Arányosan persze, hogy ha pl. otthon is megmaradt a fizetésed harmada, meg Ausztriában is, de ez Ausztriában mondjuk pont 3x akkora nominális összeg marad meg, az még nem jelenti azt, hogy jól élsz, csak azt, ha pont olyan dolgokra akarod költeni, aminek Magyarországon is ugyanannyi, majd majdnem annyi az ára (utazás, elektronika, kocsi – de a kocsinál már a méregdrága biztosítást szereti mindenki elhallgatni), akkor ezekből többet tudsz venni.

    De mindenki általában a fizetésének 40-70%-át alapvető dolgokra költi (lakásbérlet, kaja, utazási költség), így mondjuk 300 font/euró/frank havi megtakarítás nem akkora durranás, mint Magyarországon, ha pl. lakást akarsz venni vagy külön, egyedül akarsz bérelni egy lakást vagy vállalkozást indítanál.

    Persze lehet villogni, azzal, amiket leírtam, a tájakkal, képekkel (csúnya, szegény negyedek nem fényképezve), menő nemzetközieskedő sztorikkal (sokszor nem érted, mit akar a másik) meg tárgyakkal és utazásokkal. Csak éppen az alapvető napi életszínvonal csökkent le sok helyen. Sok helyen meg nőtt, ezt nem tagadom, de a rosszak általában el vannak hallgatva, a lakáshelyzet tipikusan ilyen pl. számomra.


    Amiket leírtam, számomra az jelentené a reális, torzításmentes tájékoztatást a posztok, a blogok és a kommentelők részéről. Ezekről pl. mind hallgatás megy és marad a tengerparti kép, meg hogy minimálbérből eljutottam idén Hollandiába meg van egy iPhone-om. A HA blogon meg az örök istenítés.


    Szánalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem igazan ismerek ra az altalad felvazolt "vetitesre" meg a negativumok elhallgatasara. Csak en egy teljes posztot szantam a svedorszagi keserves es gyakran megalazo lakashelyzet ecsetelesere, de a svajci kommentelok is gyakran irjak, hogy ott mennyire nehez lakashoz jutni. A nyugati ingatlanarakkal pedig a legtobben tisztaban vannak, meg azzal is, hogy lakashitel nelkul nem igazan lehet lakast/hazat venni Nyugaton. Igaz, Magyarorszagon sem, ugyhogy ebben a vilagon semmi meglepo nincs; aki ezt nem irja le, az nem titkolozasbol vagy hazudozasbol teszi, hanem azert, mert ez teljesen egyertelmu dolog, amivel a minimalisan tajekozott ember teljesen tisztaban van.

      Törlés
    2. Elképzelhető, hogy a külföldi lét árnyoldalait bemutató íráok is megjelennek, csak jóval kevesebben olvassák mint a határátkelőt vagy más fősodratú portált, így jóval kevesebbet nyomnak a latba.

      Be tudsz pár ilyen kritikus írást linkelni? :)

      Törlés
    3. Perszehogy:
      http://hataratkelo.blog.hu/2012/09/25/alberletvadaszat_kezdoknek

      A svajci kommenteloket nem tudnam egyenkent idezni, de szerintem megtalalhatok a poszt alatti kommentekben, dan + norveg helyzetleirasokkal egyutt.

      Törlés
  5. Helló
    Most kezdem a választ írni, hogy mikorra kerül ki nem tudom de szólok mindenképp.

    VálaszTörlés
  6. Elkészült a legújabb bejegyzés. :)

    VálaszTörlés
  7. amúgy van egyetlen állítás a blogomban NZ-ről amit meg tudnál cáfolni? (leszámítva a nyilván rég elavult bev. infókat)

    HM?

    kurvára nem szeretem, ha meghazudtolnak névtelen senkik

    VálaszTörlés