- Az előzmények
- A vasárnapi Határátkelő poszt alatti kommentekben kialakult egy vita a blogon lévő kehetséges tartalomszűrésről.
- Egy kedves kommentelőm ez alatt a bejegyzés alatti kommentekben emiatt pár gondolatot.
- Nem voltam rest erre reagálni (I.válasz és a kommentekben a reakció). :)
- Majd jött a II.válasz (kommentekben a reakció)
- Majd jött a III.válasz (kommentekben a reakció)
- Majd jött a IV.válasz első fele (kommentekben a reakció)
- És az alant található poszt a Iv. folytatás befejezése
Kezdeném egy kicsit visszamenvén az időben: A régi időkben az emberek együvé akartak tartozni és ezt tették is. Alapja a közösen birtokolt terület, nyelv, szokásrendszer és a vallás volt. (A közvélekedéssel ellentétben nem úgy gondolom, hogy a vallás választotta szét az embereket, hanem, hogy az emberek különbözni akarása teremtette meg a vallások különbözőségét is.) Tehát ezek alapján illetve ennek mentén tömörültek az emberek egy közösségbe, faluba, megyébe és országba. És az őket leigázni akaró emberek markánsan különböztek a fentebb felsoroltakban. Noha ez a tagolódás Európában is jelen volt természetesen azért a keresztény hit, mint összekötő kapocs létezett. No, nem annyira, hogy minden elfedjen és ne legyenek egyházszakadások vagy ellenreformáció vagy az Anglikán egyház megalakítása, de annyira már igen, hogy a mindennel szembe menő iszlám majd Oszmán hódításokkal szembeálljon, illetve egy egységbe kovácsolja Európát. A bevándorlás nagyszerűségére hozott örök példák, mint az Egyesült Államok és Ausztrália ott is voltak konfliktusok a bevándorló írek, angolok, olaszok stb. között, de a közös hit és a nagy vonalakban közös értékrend illetve a bevándorlók bizonyítási vágya valamint a szűz piacok léte meghozták ezeknek az államoknak a felemelkedést.
1945 utáni életszínvonal emelkedés az emberi jogok és a nők jogainak elismerése
valamint a gyerekkori és egyéb halálos betegségek csökkenésének együttese
magával hozta a születendő gyermekek számának csökkenését. Nem is beszélve a fogyasztói
társadalmi szemléletről, ami igen erősen én központú és annyira önző is, hogy a
klassz nyaralás a következő mobil vagy a divat követése fontosabb legyen az
utódlásnál. Ezért a születésszámot tartandó megnyitották Európa kapuit a
bevándorlók elől. Mondván, hogy mindenfajta előítélet csökkenthető hosszútávon
a nacionalista eszmék illetve a vallásosság háttérbe szorulásával. és az aktív
integrációval.
Megnéztem a videókat, amit
belinkeltél és eltűnődtem azon, hogy van valami báj abban, hogy a néhai gyarmatosítók,
akik szemrebbenés nélkül szipolyozták és szipolyozzák ki a piacokat esetleg taszítottak
rabszolga sorba népeket, azoknak most visszanyal a fagyi és az egykori
gyarmatosítottak települnek be szépen az országukba. Persze túl kényelmes azt
mondani, hogy úgy kell nekik, hiszen az európai államoknak van egy közös sorsa
is, így nem mindegy nekünk sem mi folyik nyugaton. (Máskülönben meg nem akarok farizeuskodni hiszen a szipolyozásból én is mint minden átlagember olcsó kávé, vanilia, tea, kakaó, banán formájában, én is kiveszem a részem.)
Nekem a jövővel kapcsolatban több
feltevésem van és 100%-ig nem tudom osztani az iszlámmal felmerülő aggályokat.
Hiszen ne felejtsd el, hogy a mi életünkben 50 év a kenyerünk java addig egy
állam életében pár perc és mindenféle folyamat befolyásolható, ill.
visszafordítható.
I. Vegyük a legoptimistább változatot:
Mivel az ismeretünk az iszlámról
igen csekély így gyakran összekapcsoljuk a puszta létét a terrorizmussal.
Aminek van alapja ugyan, de józan paraszti ésszel lehet sejteni azért, hogy egy
iszlám társadalom nagy hányadát, mint akármelyik társadalomét az átlagember
teszi ki. Tehát festők, fodrászok, trolibuszvezetők, akik hazamennek a gyárból
üvöltenek a focimeccsen és néha megverik az asszonyt. Ezekről az emberekről
egyrészt nehezen tudom elképzelni, hogy, amint egy főmufti dzsihádot hirdet, ők
mondjuk a kebab vágó késükkel elmetszik az előttük álló vevő torkát.
Tehát az is előfordulhat, hogy a
liberálisoknak igazuk lesz minden olyan lesz 100 év múlva mint ma élünk, mint
egy nagy boldog család a határoknak és a nemzeteknek már csak névleges formájuk
van mindenki ott él Európán belül, ahol akar nincs életszínvonal beli
különbség. Hogy valaki Ramadánt tart augusztusban vagy karácsonyt decemberben
pusztán formalitás. Ezt már csak azért is feltételezem, mert az itt született
muszlim gyermeket könnyen megcsaphatja a nyugati jólét szele és a sivatag
forrósága helyett a fogyasztói lét lesz számára a meghatározó hívó szó.
Egyébként előfordulhat egy paradigmaváltás
és egy szép napon azt mondja nyugat Európa, hogy a bevándorlás beteljesítette
küldetését többet köszönjük, nem kérünk, hiszen a születésszám újra meghaladja
a halálozási számot így a migráció okafogyottá vált. (Bár ennek ellentmond,
hogy ha az itt született migráns sikerrel integrálódik, nagy valószínűséggel
nem akar majd nyolc gyereket szülni így megint bevándorlásra lesz szükség.)
II. Kevésbé optimista megközelítés szerint:
Minden szép, amíg Európát egy
komolyabb válság el nem éri. Ekkor több dolog történhet:
Egyrészt hamar világossá válik
mindenki számára, hogy az inaktív tömegeke etetése az a jólétből eredő luxus,
ami többé nincs. Ilyenkor egyfelől rögtön kiderül, hogy kinek mekkora
lojalitása van az államhoz, ami befogadta illetve van-e vonzása akkor is,
amikor már nem azt az életszínvonalat biztosítja, mint, amikor megérkezett.
Másrészt a számitsátechnika
korában kb. 5 percig tart felállítani egy adatbázist, amiből kiderülhet
feketén-fehéren, hogy
- Hány éve van itt az illető
- Ennek hány százalékát munkával hányat segélyen töltötte
- Az eltöltött évek számához képest milyen szinten beszéli a nyelvet
- Az utódjai mennyire találták meg a helyüket a társadalomban
Megváltozott közhangulatban, aki fennakad,
egy ilyen kérdéssoron egy jogvédő sem tudja majd megakadályozni, hogy
visszazsuppolják a hazájába.
III. A harmadik változat
azt
az általános félelmet tükrözi, amit te is leírtál:
A kiindulás ugyanaz lesz mint
az első pontban leírtak. De a generációk előrehaladtával a befogadó népesség
öregedése felgyorsul és fogyni kezd, míg az iszlámhívők egyre többen lesznek. A
választói kegyeikért harcoló főleg baloldali pártok ebből jó idegi
profitálhatnak egészen addig, amíg meg nem alakítják a saját iszlamista
pártjukat. Ez már valószínűleg megjelenik a döntéshozatalban is és amíg mondjuk
a ma embere itt Ausztriában azért küzd, hogy vegyék le a feszületet a
közintézmények faláról; az unokája már azért fog, hogy a vörös félhold ne
kerüljön fel a helyére. Ez és a hétköznapi élet millió és egy területén jelenhet
meg az iszlám befolyásoltság, az oktatástól kezdve a nők státuszán keresztül a médiáig, mindez természetesen a tolerancia meg a
sokszínűség jegyében, ami már az őslakosoknak ugyan nem fog tetszeni, de tenni ellene
nem nagyon tudnak.
Engem külön érdekelne, hogy egy ilyen megváltozott milliőjű Európában mi lesz a zsidókkal? Mert a keresztényekkel ki lehetett egyezni az utóbbi hetven évben de a muszlimokkal vajon sikerül-e majd?
Hozzáteszem azt is, hogy - az érem másik oldalát is megvilágítsam - egy
állam irányításához közgazdászokra, politológusokra, miniszterekre, szociológusokra
van szükség tehát hiába vannak sokan az iszlám hívők gazdasági súlyuk csekély
és így lobbi erejük is csekély marad.
Egyébként sokan mondják (joggal),
hogy mára a kereszténység a hit az erkölcs és ezeknek a holdudvarába tartozó
fogalmak folyamatosan relativizálódnak, kiürülnek, elvesztik jelentőségüket és
ezért erkölcsi ébredés után kiáltanak. Véleményem szerint az iszlám ellen sok
kritikával lehet élni, de azt nem lehet mondani, hogy az erkölcsről, családról,
hitről és a nemi szerepekről ne lenne meg a fix sokszor a keresztényi hittel is
összecsengő elképzelésük. Tehát elképzelhető, hogy a hőn áhított ébredés így
fog bekövetkezni.
Csak nehogy túl keserű legyen sokaknak.
Csak nehogy túl keserű legyen sokaknak.