2013. március 3., vasárnap

A labancok úúúgy szeretnek minket?


Az írásom reagálás Lelkes Orsolya egyik régebbi posztjára.


Update: A bejegyzés megírása óta annyit finomult a kép, hogy nem minden esetben baj az ha az emberről különösebben nem tudnak semmit. Ugyanis itt Ausztriában a "külföldi" (Auslander) szónak mára már egy pejoratív felhangja lett. Leginkább az itt élő törökre és szerbekre mondják nem éppen dicsérő szándékkal.  /2014/

Update II: Mára annyit változott az összhatás, hogy a jelenlegi kormány és tevékenysége (kerítésépítés, kvóta megvétózás a Visegrádi négyekkel karöltve az osztrák napilapok címoldalára repítette kis hazánkat. Hogy ez jó vagy rossz mindenki döntse el maga mert a kép itt sem egyértelmű. A jelenlegi osztrák kormány szerint ez egyértelműen hirhedtség; míg a fórumhozzászólók, köznapi emberek vagy a körömépítettés közben pletykálók között már jóval kedvezőbb a megítélés. /2016/



Nekem a kint lét egyik tanulsága arra az örök kérdésre kapott válasz, amit gyakorlatilag minden honfitársunkkal sokáig lehet boncolgatni és többféle választ is lehetséges rá adni, de tulajdonképpen mindegyik igaz és egyik sem.

Az örökké visszatérő kérdés pedig ugye az, hogy vajon mit tudnak a külföldi emberek (esetemben a szomszédos Ausztria) rólunk, magyarokról. Ha egy társaságba mész rögtön tudni vélik egyesek, hogy a magyarokat kedvelik a közös történelem, a közös uralkodók miatt és persze a magyar lelkiismeretes munkaerő természetesen nagyságrendekkel jobb, mint az ázsiai.

A másik pólus pont az ellenkezője az osztrák gőgös és gyarmatnak tekint minket, hiszen a Budapesten kerületek utcák stb. vannak elnevezve osztrák uralkodókról.

Én nem állítom, hogy ezek a vélemények nem megtalálhatóak itt, bár mindkettőről úgy érzem, hogy a magyar vágya és félelme ölt testet és ez van a külföldi szájába adva.* Ha jobban belegondolok ezeket a véleményeket mindig egy másik magyartól hallom és nem osztráktól. A másik örök furcsaság nekem ezen a téren, a 89-es bevásárló turizmus felemlegetése. Mert ha ez szóba kerül, legfeljebb 5 percet kell várni arra, hogy valaki közölje: Akkor volt, hogy kirakták a táblát: Magyarok ne lopjatok! **Amit senki nem vitat, hogy szomorú de sok osztrák emlegeti azokat az időket, amikor az ország teljes valutakészlete át lett hozva ide Ausztriába. Akkoriban építették a metrót a Mariahilfer Straßen úgy fel volt túrva, hogy ha akkor nem vásárolnak a magyarok felkopik az üzlettulajdonosok álla.

Akikkel én találkoztam eddig annak a magyarságom csak annyit jelentet, hogy valahonnan a szomszédból, keleti irányból illetve közelről jöttem. Semmi többet. Persze van, aki átugrik néha Sopronba fodrászhoz meg egy kis szilváért olyan is van, aki már nyaralt Balatonon. De olyannal is beszéltem, aki a határ közeli Grazba járt iskolába és soha egy magyarral nem találkozott, semmiféle magyarokhoz köthető élménye nem volt és nem is ismert olyat, aki találkozott, szeretettet vagy utált volna magyart.

Szóval nekem az osztrák vélemény rólunk az nagyon felületesnek és minimálisnak tűnik; semmi esetre sem olyan mélynek, hogy tudja itt valaki, hogy pl. a IX. kerületet Ferencvárosnak hívják vagy, hogy Ferencz Józsefről hidat, földalattit neveztek el nálunk.  

Nyílván a véleményt az is befolyásolja, hogy Burgenlandban a határ mellett vagy Voralbergben a svájci határ mellett érdeklődünk. Illetve a kor is, hiszen aki még a Monarchiában született (bár számuk rohamosan csökken) más véleménye lesz, mint egy mai fiatalnak.

És persze a másik nagy tanulság: Tíz millióan élünk a Kárpát Medencében. Nyelveket aránylag kevesen beszélünk, minket még annál is kevesebben értenek meg. Így ha elhatározzuk, hogy abban hiszünk, hogy az osztrák imád minket addig ki sem derül ennek az állításnak valóságtartalma, amíg nem beszélünk eggyel vagy többel. Persze ezzel nem zavarunk az égvilágon senkit. Ha tízmillió ember úgy tudja, hogy a Romhányi féle Flinstont fordították vissza angolra, ezzel senkit nem fog megzavarni. Leellenőrizni nem áll módjában külföldi barátai sem fogják ennek az ellenkezőjéről informálni, mert akkor hallanak erről életükben először. Ha abban a mindig visszatérő gondolatban akar hinni 10 millió ember, amivel sok újságcikket és blogbejegyzést bevezetnek a szerzők, hogy pl. Európa rajtunk röhög, mert... Nem fog dán blogerekknél izlandi fórumokban, a brit napisajtóban stb. utána keresni, hogy így van-e mert egész egyszerűen nem tud. Meg nem is akar. Hiszen az ember elsősorban a közvetlen környezetéhez akar alkalmazkodni nem pedig olyanokhoz, akikkel élőben jó eséllyel sosem találkozik. A környezetében ez az információ mindenki számára elkönyvelt és tudott dolog, ami nem kell bizonygatni.

 -------
* Úgy látszik nem csak nekem tűnt fel ez a jelenség. Ebben a cikkben,ami szintén a külföldiek rólunk szóló véleményét veszi górcső alá,  hasonló megállapítást tesz egy interjúalany:

A lista apropóján megkerestem Czibere Mária nyelvészt, aki a Groningeni Egyetem oktatójaként vizsgálta a nyelvi mítoszok szerepét a nemzeti identitás kialakulásában. Szerinte a fenti példák egy folyamatba illeszkednek bele: a magyaroknak mindig is fontos volt az önreklámozás, ami különösen akkor volt értékes, ha a dicsérő szavakat külföldiek szájába adhattuk. A nyelvi mítoszok célja az identitás erősítése, a különlegesség érzetének fenntartása – mutat rá Czibere.

** Érdekes erről a tábláról fotót nem láttama neten. Sok embertől hallottam, hogy látott ilyen táblát de le senki nem fotózta. Egyébként azt könyebben el tudom képzelni, hogy sok egyéb nyelv mellett magyarul is ki bolt írva, hogy ne lopjanak de nem úgy, hogy 'a magyarok'.